2013.03.17 11:13
Hát ismét itt vagyok! Képzeljétek, ma ahogy csatangoltam reggel a városban, találkoztam egy magyar párral! Gondolom nagyra kerekedett szemmel olvassátok ezt, de nyugi, nincs semmi érdekes ebben, hisz éppen Svédországban tartózkodom. :) Ha pontosítani akarok Malmöben száltam meg.
Szóval mint azt már mondtam két magyar emberrel találkoztam. Rögtön leálltam velük beszélgetni! Jó volt végre hallani az anyanyelvemet más szájából is. Nagyon aranyosak voltak, és bátorkodtam megkérdezni tőlük, hogy boldogok-e? Azt válaszolták hogy igen, azok mert együtt vannak, és van egy csodálatos kis fiuk, aki 5 éves, és már azt csacsogja, hogy ő focista lesz. Olyan akar lenni mint Zlatan Ibrahimovic. Aki nem tudná ő egy svéd származású focista, aki jelenleg is egy neves klubban játszik, a Paris Saint Germain-ban. Nem értek a focihoz, de sokat hallottam erről a fickóról. :) Tehát boldogok. Legalább is azt mondják! Kérdezősködtem és azt is megtudtam hogy eléggé szegényes családban nőttek fel mind a ketten, és megfogadták hogy ha összeházasodnak, kilépnek ebből a körből. Nem hagyják hogy a gyerekük úgy nőjjön fel, mint ők, hogy mindenért vértizzadva kell megküzdenijük. Jó gondolat.. de mit tehetnek ez ellen? Sára (így hívják a lányt, aki még csak 25 éves, de egyszerűen egy érett nővel is felveheti a versenyt) kiment a mosdóba, és addig kedvesével, Péterrel folytattam elmélyülve a társalgást. Peti elmesélte hogy egy cég indította be a karrierjét. Nagyon szeret rajzolni, és képregényeket írni. Egyszer beküldte munkáját egy New York-i vállalatnak , aki rögtön munkát ajánlott neki, de egy feltétellel. Oda kell költöznije, a családjával. Sári és Petya 20 évesen házasodtak össze, amikor Kristóf született. 21 évesen költöztek New Yorkba, és mint a gazdagok, most úgy élnek. Vakációzni jöttek Malmöbe. Micsoda tündérmese! Ámulva és bámulva halgattam minden egyes szavukat! Csodálatos életük lesz, mindketten vallásosak, és Istennek köszönik meg minden nap hogy van mit ennijük, éés nem kell aggódnijuk a számlák miatt sem.
Van kiút a boldogtalanságból, látjátok? :)
A beszélgetés végén meghívtak ebédre, a szállodába, elfogattam, és lassan indulok is, hogy odaérjek!
Holnap viszont továbblépek, azt hiszem repülőre szállok, és elutazok Rio-ba. Ott vajon boldogok az emberek?
Köszönöm hogy elolvastátok, ha kérdésetek van írjatok az e-mailomra! Addig is sok sikert, és tisztelet nektek, boldogságra vágyóknak! Holnap délután Rio-ból jelentkezem, és remélem ott is találkozok magyarokkal!;)
Tisztelet, béke, boldogság! ;)
